Mágikus reneszánsz

Gellért-hegyi ördögimádók 2

20140410

A Gellért-hegyről tudni való, hogy bizonyos éjszakákon boszorkányok tartanak ott gyűléseket, valamint a tövében van egy barlang, amiről Korvin tudta, hogy csempészek használják raktárként. Korvin el is ment a csempészekhez, és egynek fel is keltette az érdeklődését, amikor megszerezhető pénzt emlegetett. Ketten be is járták a hegyet, de nem találtak semmit. Persze a csempész a tetejére nem mert fölmenni még nappal se, így Korvin se nézett el oda.
Másnap mind a négyen fölszerelkeztek, és az éj sötétjében indultak az ördögimádók fölkutatására. A sötét nem segített rajtuk, hosszas botorkálás után fölkeveredtek a Gellért-hegy tetejére, ahol egy nagy máglya nyomain és néhány eldobott edényen kívül mást nem találtak.
Végül nappal vonultak ki, és a sikeres kutakodás érdekében még egy nyomot olvasni tudó vadászt is vittek magukkal. A világosban negyed óra alatt találtak egy eldugott, némiképp álcázott barlangbejáratot. A vadász ide már nem mert bemenni, inkább a borról is lemondott, amit ígértek neki.
Némi kanyargás után egy trükkös beszögellés mögött egy hatalmas terembe jutottak (kb 30×60m), amelyet fáklyáik fénye be sem tudott rendesen világítani. Nagy kőkupacok és sziklák között araszolva egy nyíltabb részre értek, s a barlang vége felé haladva egy sötét dolgot vettek észre. Egy 4-5 méteres, fekete, ülő, kutyaszerű lényt ábrázolt a szobor, fehér szárnyakkal. Előtte egy vályúszerű 2×1 méteres kő, valamilyen sötét anyaggal borítva-lefröcskölve. Közelről Vicinius mester csalhatatlan orra mágiát szagolt a szobor felől.
Ekkor a szobor szájából lángot lövellt és mély hangon megszólalt: – Kik vagytok és mit kerestek itt? – Glaszia Labolasznak nevezte magát, magáról azt állította, hogy egy isten, akit az emberek démonnak is neveznek. Fölajánlotta, hogy vagyont, varázslatokat és hasonló dolgokat biztosít annak, megfelelő ellentételezésért cserébe. Vicinius mester rögtön meg is kérdezte, hogy mit kérne egy teleportszerű varázslatért, a válasz szerint egy ilyen kis dologért egy birkacsordát vagy egy ember föláldozását. Biztatta őket, hogy gondolják meg a dolgot és keressék föl, ha döntésre jutottak.
Közben Pálffy Gyula vitéz hátulról harci kalapácsával teljes erőből lesújtott a szobor szárnyára, azonban ütése természetellenesen visszapattant és saját magát sebezte meg.

A szobor kb így néz ki, csak ülve
http://birbin.mystica.hu/rpg-kepek/glasia.jpg

Comments

Zoli

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.