Mágikus reneszánsz

Gellért-hegyi ördögimádók 4

20140428

Pár nap múlva Vicinius mesternek levelet küldött a pap, hogy az ördögimádók másnap fognak összegyűlni. A csapat a barlang előtt állt lesben. Leszúrtak pár alakot, akik a barlangba igyekeztek, majd egy nagyobb fegyveres csoport közeledett. Vicinius mester pókhálót szőtt köréjük, hogy megbénítsa őket, hátulról pedig Korvin leszúrt egyet, majd elkezdődött a csata. Az ellenfél között volt egy varázsló is, aki hatalmas fekete kutyákat idézett ellenük, és valamilyen varázslattal okozott nekik fájdalmakat. Keserves küzdelemben a csapat fölülkerekedett. A közdelem során az ellenfelek sorában egy fegyvertelen láthatólag nagy nehezen megszabadult a fejét borító csuklyától, kiderült, hogy a kovácsmester Pálffy az, Samu nevelője. Körbenézett, láthatólag fölismerte őket. Elfutott, de a csata végén újra fölbukkant.
Az ellenséges varázslót Gyula megpróbálta leszúrni, de az boszorkányos ügyességgel tért ki a csapások elől. Csak egy kisebb sebet tudott neki okozni, ami talán elég is volt, mert ördögi ügyességgel kibontakozott Vicinius pókhálójából, és menekülőre fogta. Korvin utána. Már majdnem utolérte, amikor az megállt és visszafordulva egy pisztolyt fogott Korvinra. Állj – kiáltotta, de hiába, mert a pisztollyal nem törődve Korvin nekirontott. A lövés célt tévesztett, s az azt követő közelharcban a varázsló volt hajszálnyival eredményesebb. Egy vágása Korvint homlokán érte, aki a szemébe csorgó vértől már alig látott, de a varázsló nem erőltette a harcot, hanem újra a futásban keresett menedéket.
Vicinius látta, ahogy az ördögimádók testéből haláluk után dió méretű kékesfehér golyó lép ki és a hegy gyomra felé repül. Közönséges ember halálánál még hasonló dolog sem történik.

Comments

Zoli

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.