Mágikus reneszánsz

Otranto ostroma 4

20140602

Az alagút hírére összefutott pár ember, a többiek meg szétvitték a hírt. Előkerült Kinizsi is, aki személyesen ment le a tárnába intézkedni. Csapda ugyan nem volt az ajtó mögött, egy hulla torlaszolta el belülről. A folyosóban jobbról-balról rengeteg polcokra helyezett, kiszáradt hulla, mind lábbal a folyosó felé. Az előretóduló csapat váratlanul üvöltve és mindenkin átgázolva visszafelé kezdett rohanni. Csak Kinizsi és Gyula maradtak. Előremenve egy rémisztő kőfej domborműre akadtak, ami mintha kicsit még mozgott is volna. Minden bátorságára szükség volt annak, aki előtte meg akart állni. Lassan megérkeztek a többiek is, és kiderült, hogy a szobor mágikus. Gyula próbát tett rajta a harci kalapácsával, sikerrel le is törte az orrát és más kisebb darabokat, ám a varázslat ettől nem szűnt meg. Szóba került a letakarás, s Kinizsi végül vissza is ment, hogy szerezzen egy Szűz Máriás zászlót a célra. A zászlóval visszatérő katonák veszett menekülésén remekül lehetett látni, hogy a fej letakarása nem állja útját a mágiának.
Négyen maradtak hát, s elindultak felderíteni, a helyet. A rengeteg hulla között egy részen szellemek is föltűntek, de gondosan elkerülték azt a helyet. Egy kürtőbe felmászva Korvin szedett fénylő varázsgombákat. Egy másikban Vicinius talált egy varázsgyűrűt egy halott, de mégis ép lány kezén.
Végül, ahogy egyre lejjebb értek a folyosó tágult és fönt egy kereszthídon turbános őrt pillantottak meg. Vicinius földben járó varázslattal magával vitte Korvint föl a hídra, aki egyetlen döféssel elintézte a katonát. Az alagút egy terembe torkollott, ahol őröket, két tucat ketrecbe zárt foglyot és egy zöld turbános törököt láttak, akik épp tüzes vasakkal kínoztak egy fehérszemélyt.

Comments

Zoli

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.