Mágikus reneszánsz

Otranto ostroma 6
20140616

A táborban az egyik nap egy nagy hangon kalandjait mesélő páncélos, 30 év körüli fickóra lettek figyelmesek. Sárkányölését ecsetelte éppen, amikor megjegyezte, hogy a bölcsek köve miatt nem kell félnie a bestiák mérgétől. Erre aztán még Vicinius is jobban odafigyelt. Gyula bekapcsolódott a diskurzusba, és válaszul az ördögöket szolgáló mágusok irtásával dicsekedett. A fickót Egri Boldizsárnak hívják és saját bevallása szerint a legjobb módszer a bölcsek kövének megszerzésére, ha egy varázsló szolgálatába szegődik az ember, megvárja míg az elkészíti, majd egy alkalmatos fegyverrel leszúrja. Gyula kiszedte belőle, hogy egy Corsinius nevű mágust tett hidegre Milánóban. Mivel Boldizsár mágiától bűzlött, Vicinius éjjel a föld alatt a sátrába osonva ki akarta kémlelni. Ám alig dugta ki fejét a föld alól, a fekvő Boldizsár azonnal kardot rántott, úgyhogy Vicinius már fordult is vissza. A végső ostrom után nem látták többet.
Közben folyt tovább a falak törése, és három roham visszaverése után a törökök úgy visszaszorultak, hogy a keresztények táborában mindenki azt beszélte, a következő roham lesz az utolsó, azzal beveszik Otrantót. Szeptember 10-én kihirdették, hogy aki akar, kérhet áldást személyesen Mihály főangyaltól az egyik sátorban, de szedje össze hozzá minden bátorságát, mert az angyal félelmetes teremtmény. Sokan beálltak a sorba, és bizony sokan nem bírták el a főangyal közelségét. Így járt Gyula vitéz is. Mások viszont üdvözült tekintettel léptek ki a sátorból. Vicinius és Korvin össze tudta szedni minden bátorságát a négy méter magas angyal jelenlétében. Kérdezősködésük viszont fölháborította a főangyalt, hitetlen pogányoknak nevezve őket, s Korvinra (?) még lángoló kardját is kirántotta.
Mivel Vicinius erős mágiát érzett felőle, később belesett a sátor eltakart részébe is kintről. Bent papok és szerzetesek ültek körben, egyikük valamiféle oltárszerűségnél (?) állt, s még az is lehet, hogy a papok között idéző varázsjelek voltak a földre rajzolva.
Másnap, szeptember 11-én Mihály főangyal egy kisebb emelvény tetejéről indította a katonákat rohamra és tüzes kardjával. Két újdonsült bajnoka vezette a rohamot, s valóban be is vették Otranto utolsó bástyáit is.

View
Otranto ostroma 5
20140609

Gyors tanácskozást követően Vicinius földben járó tudományával a zöld turbános törökhöz vitte a többieket, akik lecsaptak rájuk. Egyedül a zöld turbános élte túl a rajtaütést, aki láthatatlanná vált. Ám Vicinius mindent látó tekintete elől nem tudott elrejtőzni, aki pókhálóival befogta, a harcosok pedig levágták. Egyedül a bejárat közelében hagyott török maradt életben, aki megrettenve torpant meg, majd kétségbeesett tettel fáklyát nyomott egy puskaporos hordóba. A robbanás egyedül őt ölte meg, a csapatban kárt sem tett, no meg néhány fogoly olaszt. Annál nagyobb kárt tett a terem falában, amelyből víz kezdett ömleni a terembe. Ezenkívül valamilyen pénzes erszényt is szétrobbantott, mert ezüstpénzek szóródtak szét szerte a teremben.
Mindenki habitusának megfelelően reagált. Korvin fürgén igyekezett annyi pénzt összeszedni, amennyit csak bírt, illetve kifosztotta a zöld turbánost. Vicinius az asztalon szétszórt könyveket és pergameneket vette magához. Gyula a tüzes vasakkal megkínzott nőt szabadította ki és cipelte el a járatból, és a zárkák kulcsait odahajította a rabokhoz. Samu segített a raboknak a zárkáikat kinyitni.
A viszonylag lassú vízszint egy roppanás miatt egyre gyorsabban emelkedett. Hőseink a foglyok kb felével visszafelé indultak a katakombákba a víz zubogása és a zárkájukba szorult, kétségbeesetten kiabáló maradék olaszok hangzavara közepette.
A félelmetes szobor kiváltotta rettegést visszafelé ugyanúgy le kellett küzdeni. Ez hőseinknek természetesen nem okozott gondot, ám a kiszabadított foglyok egy részét bizony erőszakkal kellett átvinniük a sarkon.
A táborban nagy örömet okozott a visszatérésük. A zöld turbánt egy török fejre rakva (hiszen ugyanolyan szakállas mind) egy póznára szögelték, hogy a várbelieknek mutogassák. Kinizsi a sok hőstettük miatt száz-száz dénárt adatott mindegyiküknek.

View
Otranto ostroma 4
20140602

Az alagút hírére összefutott pár ember, a többiek meg szétvitték a hírt. Előkerült Kinizsi is, aki személyesen ment le a tárnába intézkedni. Csapda ugyan nem volt az ajtó mögött, egy hulla torlaszolta el belülről. A folyosóban jobbról-balról rengeteg polcokra helyezett, kiszáradt hulla, mind lábbal a folyosó felé. Az előretóduló csapat váratlanul üvöltve és mindenkin átgázolva visszafelé kezdett rohanni. Csak Kinizsi és Gyula maradtak. Előremenve egy rémisztő kőfej domborműre akadtak, ami mintha kicsit még mozgott is volna. Minden bátorságára szükség volt annak, aki előtte meg akart állni. Lassan megérkeztek a többiek is, és kiderült, hogy a szobor mágikus. Gyula próbát tett rajta a harci kalapácsával, sikerrel le is törte az orrát és más kisebb darabokat, ám a varázslat ettől nem szűnt meg. Szóba került a letakarás, s Kinizsi végül vissza is ment, hogy szerezzen egy Szűz Máriás zászlót a célra. A zászlóval visszatérő katonák veszett menekülésén remekül lehetett látni, hogy a fej letakarása nem állja útját a mágiának.
Négyen maradtak hát, s elindultak felderíteni, a helyet. A rengeteg hulla között egy részen szellemek is föltűntek, de gondosan elkerülték azt a helyet. Egy kürtőbe felmászva Korvin szedett fénylő varázsgombákat. Egy másikban Vicinius talált egy varázsgyűrűt egy halott, de mégis ép lány kezén.
Végül, ahogy egyre lejjebb értek a folyosó tágult és fönt egy kereszthídon turbános őrt pillantottak meg. Vicinius földben járó varázslattal magával vitte Korvint föl a hídra, aki egyetlen döféssel elintézte a katonát. Az alagút egy terembe torkollott, ahol őröket, két tucat ketrecbe zárt foglyot és egy zöld turbános törököt láttak, akik épp tüzes vasakkal kínoztak egy fehérszemélyt.

View
Otranto ostroma 3
20140526

Kemény csatában a magyarok győztek, miután egyre több és több magyar ért a csata helyszínére. Még egy lángoló kardú törököt is levágtak. Toroskay kapitány kiemelte a csapat vitézségét a többiek előtt.
Gyula fölfedte a kapitány előtt a várhoz vezető alagutat, aki azt mondta, beszél a vezérekkel, Kinizsivel és Magyar Balázzsal az ügyről.
Viciniust nem hagyta nyugodni a kihallgatott papok beszélgetése, beszélt Toroskay kapitánnyal az ügyről, azt hazudva, hogy Pálffy Gyula volt az, aki kihallgatta a papokat. Az egyik püspök nagyon gyorsan hívatta is hamarosan Gyulát, hogy mesélje el ezt a találkozást, ahol meglepetésre Gergely atya is ott volt a püspökkel. Gyula nem fedte föl a püspök előtt, hogy Gergely atyát látta (Korvin).
Korvin a katonák között hallott egy pletykát arról, hogy a várban egy sebezhetetlen zöld turbános töröktől kell tartani, aki valamiképpen a foglyok kiszipolyozásából nyeri erejét.
A papok beszélgetése igazolódni látszik, mert idő előtt rohamot vezényeltek a vár ellen. A sok üdvözülésre váró katona mellett ez hőseinket nem nagyon lelkesítette, úgyhogy a táborban maradtak. A roham persze nem járt sikerrel, a vár falai még túlságosan magasak.
Az ostrom után Gyula még visszanézett az alagútba, ahol furcsa módon a vastag faajtó kétujjnyira befelé állt, valószínűleg nyitva. Kardjával belökni nem tudta, úgyhogy csapdát gyanítva visszament a táborba és harsányan kiáltozva hívta föl a figyelmet az alagútra.

View
Otranto ostroma 2
20140519

A törökök elérték a tábort és egy nagy robbanással szétzúzták az egyik ajtóként használt szekeret. A résen át igyekeztek benyomulni és kézitusába keveredtek a a bejáratnál álló magyarokkal. Elég jól tartották a kaput, különösen miután Vicinius pókhálói is feltartották a pogányokat. Végül egy újabb tüzes robbanás rendet vágott soraikban, a maradékot pedig lekaszabolták a törökök.
Pár pillanat múlva elérték a csapatot is, ahol megtörtént az első pengeváltás.
Közben pár katona már megjelent segítségül a tábor belseje felől.
Vicinius észrevette, hogy mind az elesett magyarok, mind pedig a törökök testéből kékesfehér, dió nagyságú gömb száll az ég felé, ami a közönséges szemnek láthatatlan.

View
Otranto ostroma 1
20140512

Isszabort a varázslót azóta sem látták hőseink. Sánta Balázs is eltűnt a cimboráival együtt, ők voltak a csempészek a Gellért-hegy tövében.
1181 augusztusában, tehát egy évvel később Mátyás király kisebb sereget küldött a Nápolyi királyságba, ahol a törökök elfoglalták Otrantot, és az olaszok azóta sem voltak képesek kiverni őket. A keresztes hadjárat bűnbocsánattal jár. Hőseink a Báthori által küldött csapat tagjaiként érkeztek az Otranto melletti táborba. Közben kiokították őket, hogy kell megúszni, ha a Nápoly melletti vulkánban tanyázó sárkány lecsapna a menetre, de végül erre nem került sor.
Az ostrom során még a fal törése zajlik.
Korvin a tűzvonalba eső egyik épületben török fejeket látott, s közelebb érve egy tárgyalást hallgatott ki. Egy török egy olasz és egy magyar pap diskuráltak arról, hogy a várban fogytán az élelem ezért (!) az ostromlók indítsanak támadást, mert akkor tovább húzzák a várbeliek, (kevesebb embert kell etetniük). Elvonulásuk után Korvin meg is találta azt az alagutat, amelyen keresztül a várig lehet jutni egy deszkaajtóig. Vicinius pedig Gergely pap, a magyar résztvevő után kérdezősködött, és próbálta gyanúba keverni feljebbvalójánál.
Épp az értesüléseket beszélték meg ebédidőben, távolabb a többi katonától, amikor az elhagyott házak felől több tucat török rontott elő, hogy rárontson a magyar táborra. Irányuk alapján vélhetően a magyar zászlót vagy az ott elhelyezett ereklyét akarják megkaparintani.

View
Gellért-hegyi ördögimádók 5
20140505

A kovácsmester Pálffy szerint régi barátja, Isszabor Mihály nagy vagyon megszerzésének lehetőségét ígérte neki már pár éve, ezért hozták ide. Gyulával bementek a szoborhoz is. A fején levő csuklya egy zsákszerű darab volt, és így az arcát is elfedte.
A kovácsmester tudta Isszabor sajtkészítő mester lakhelyét is, úgyhogy oda vonultak. A földszinti sajtkészítőket Samu farkas formában elriasztotta. Az emeleten mindenki megtalálta a hozzá illő dolgot: Gyula a fölmenekült leányzót, Vicinius pedig egy varázskönyvet és mindenféle iratokat. A papnak leadták a levelet, ami Beel Zebub varázskönyvéhez tartalmazott nyomot, valamint démonidéző formulákat, amit a könyv mellett lelt.
Közben megérkezett Báthori úr Erdélyből, és egy fiatal varázsló lányt hozott magával. Fruzsinát produkáltatta is, aki az úr embereit mekegésre és tehénbőgésre késztette. Báthori ezen jól szórakozott.

View
Gellért-hegyi ördögimádók 4
20140428

Pár nap múlva Vicinius mesternek levelet küldött a pap, hogy az ördögimádók másnap fognak összegyűlni. A csapat a barlang előtt állt lesben. Leszúrtak pár alakot, akik a barlangba igyekeztek, majd egy nagyobb fegyveres csoport közeledett. Vicinius mester pókhálót szőtt köréjük, hogy megbénítsa őket, hátulról pedig Korvin leszúrt egyet, majd elkezdődött a csata. Az ellenfél között volt egy varázsló is, aki hatalmas fekete kutyákat idézett ellenük, és valamilyen varázslattal okozott nekik fájdalmakat. Keserves küzdelemben a csapat fölülkerekedett. A közdelem során az ellenfelek sorában egy fegyvertelen láthatólag nagy nehezen megszabadult a fejét borító csuklyától, kiderült, hogy a kovácsmester Pálffy az, Samu nevelője. Körbenézett, láthatólag fölismerte őket. Elfutott, de a csata végén újra fölbukkant.
Az ellenséges varázslót Gyula megpróbálta leszúrni, de az boszorkányos ügyességgel tért ki a csapások elől. Csak egy kisebb sebet tudott neki okozni, ami talán elég is volt, mert ördögi ügyességgel kibontakozott Vicinius pókhálójából, és menekülőre fogta. Korvin utána. Már majdnem utolérte, amikor az megállt és visszafordulva egy pisztolyt fogott Korvinra. Állj – kiáltotta, de hiába, mert a pisztollyal nem törődve Korvin nekirontott. A lövés célt tévesztett, s az azt követő közelharcban a varázsló volt hajszálnyival eredményesebb. Egy vágása Korvint homlokán érte, aki a szemébe csorgó vértől már alig látott, de a varázsló nem erőltette a harcot, hanem újra a futásban keresett menedéket.
Vicinius látta, ahogy az ördögimádók testéből haláluk után dió méretű kékesfehér golyó lép ki és a hegy gyomra felé repül. Közönséges ember halálánál még hasonló dolog sem történik.

View
Gellért-hegyi ördögimádók 3
20140417

A csapat még kérdezgette a szobrot, hogy miket tudna adni, majd elvonultak. Beszámoltak a papnak eddigi ténykedéseikről, hogy újabb finom ingyenvacsorához jussanak.
Pálffy Gyula egy környékbeli parasztlánytól megtudta, hogy egy fekete ember teljesen kivéreztetett birkákat adott el az egyik mészárosnak. Eleve a mészáros szokta levágni ezeket, ezért volt furcsa. A hentestől eljutottak Lógodra, ott pedig egy Fekete nevű nemesemberhez. Samut rávették, hogy panaszkodjon nyilvánosan, hogy egy lány szívét meg akarja szerezni, akár még az ördögnek is eladná a lelkét érte. Semmi reakció, de hát Samu nem is híres színészi képességeiről.
Vicinius mester igyekezett bővebb leírást szerezni erről a démonról, de nyomozásai csak ördögűző varázslatok leírásáig vezették (dispel).
Pálffy Gyula némi bor segítségével megtudta, hogy a boszorkányok telihold éjjelén szoktak a Gellért-hegyen tivornyázni. Odamenni persze ő sem merne.

View
Gellért-hegyi ördögimádók 2
20140410

A Gellért-hegyről tudni való, hogy bizonyos éjszakákon boszorkányok tartanak ott gyűléseket, valamint a tövében van egy barlang, amiről Korvin tudta, hogy csempészek használják raktárként. Korvin el is ment a csempészekhez, és egynek fel is keltette az érdeklődését, amikor megszerezhető pénzt emlegetett. Ketten be is járták a hegyet, de nem találtak semmit. Persze a csempész a tetejére nem mert fölmenni még nappal se, így Korvin se nézett el oda.
Másnap mind a négyen fölszerelkeztek, és az éj sötétjében indultak az ördögimádók fölkutatására. A sötét nem segített rajtuk, hosszas botorkálás után fölkeveredtek a Gellért-hegy tetejére, ahol egy nagy máglya nyomain és néhány eldobott edényen kívül mást nem találtak.
Végül nappal vonultak ki, és a sikeres kutakodás érdekében még egy nyomot olvasni tudó vadászt is vittek magukkal. A világosban negyed óra alatt találtak egy eldugott, némiképp álcázott barlangbejáratot. A vadász ide már nem mert bemenni, inkább a borról is lemondott, amit ígértek neki.
Némi kanyargás után egy trükkös beszögellés mögött egy hatalmas terembe jutottak (kb 30×60m), amelyet fáklyáik fénye be sem tudott rendesen világítani. Nagy kőkupacok és sziklák között araszolva egy nyíltabb részre értek, s a barlang vége felé haladva egy sötét dolgot vettek észre. Egy 4-5 méteres, fekete, ülő, kutyaszerű lényt ábrázolt a szobor, fehér szárnyakkal. Előtte egy vályúszerű 2×1 méteres kő, valamilyen sötét anyaggal borítva-lefröcskölve. Közelről Vicinius mester csalhatatlan orra mágiát szagolt a szobor felől.
Ekkor a szobor szájából lángot lövellt és mély hangon megszólalt: – Kik vagytok és mit kerestek itt? – Glaszia Labolasznak nevezte magát, magáról azt állította, hogy egy isten, akit az emberek démonnak is neveznek. Fölajánlotta, hogy vagyont, varázslatokat és hasonló dolgokat biztosít annak, megfelelő ellentételezésért cserébe. Vicinius mester rögtön meg is kérdezte, hogy mit kérne egy teleportszerű varázslatért, a válasz szerint egy ilyen kis dologért egy birkacsordát vagy egy ember föláldozását. Biztatta őket, hogy gondolják meg a dolgot és keressék föl, ha döntésre jutottak.
Közben Pálffy Gyula vitéz hátulról harci kalapácsával teljes erőből lesújtott a szobor szárnyára, azonban ütése természetellenesen visszapattant és saját magát sebezte meg.

A szobor kb így néz ki, csak ülve
http://birbin.mystica.hu/rpg-kepek/glasia.jpg

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.